“Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz! Bárhogy lesz, úgy lesz.”

Az utóbbi hetek, sőt hónapok történései Koncz Zsuzsa dalát idézték fel bennem. Tudom, hogy magánügy, mégis megvallom, tetszik a dal, tetszik a szöveg. Ami nem tetszik, az az, hogy pont most miért éppen ez a dallam mászott a fülembe. Annyival jobb lenne, de legalább is jól esne kicsit előre látni, s tudni, ha nem is a jövőt, de legalább a holnapot.

Az ember kap egy csomó feladványt a mindennapjaiban, megoldja jórészét, a maradékból sok megoldódik magától, s némelyik elraktározódik a jövő megoldandó feladatai vagy csupán csak megszokandó adósságai közé. Vörösiszap után belvíztenger, e tengerpartot nélkülöző hazában, s földrengéssel háborgó szárazföld a világ tengerén, Japánban. Mindez, most épp a líbiai erődemonstrációval megspékelve inti a Földlakót a kellő szerénységre és alázatra. Kicsit közelítve a magyar szántóföldre: már kezdett felpirkadni, sok helyen traktorral is járhatóvá válni, amikor március közepén újra áztató esők oszlatták a reményt, vagy csak tolták el 1-2-3 hétnyi távlatokba.

Kárfelmérés

Az agrotrend.hu portálon közzétettek szerint a március közepi csapadékosabb időjárása miatt átmenetileg ismét nőtt a belvízzel borított terület nagysága, ami jelenleg 202 ezer hektár, s ebből 108 ezer hektár a vetés, szántó. “A legnehezebb helyzetben lévő Csongrád és Bács-Kiskun megyében továbbra is bizonytalan az idei termelés. A legnagyobb gondot a vízborítás miatti bizonytalanság mellett továbbra is a tavaszi munkákhoz szükséges tőke hiánya okozza. Bár a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal az utóbbi hónapokban folyamatosan utalta a normatív támogatásokat, ezek egy részét a működés fenntartása érdekében már felélték a termelők, vagy pedig a támogatást előfinanszírozási hitelek törlesztésére fordították.

A Vidékfejlesztési Minisztérium korábbi adatai szerint mintegy 200 ezer hektárnyi őszi kalászost biztosan kipusztított a víz. A tavalyi kései vetések miatt azonban szinte minden fontosabb növény esetén jelentős nagyságú terülteken fordult elő, hogy gyengébben fejlett állományokat ért a téli hideg és a növények gyökérzetét komolyan károsító folyamatos hőingadozás. Az őszi és tavaszi talajmunkák elmaradása, a belvizes és víznyomásos területek talajmunkáinak várható megkésése, az esetlegesen kipusztult vetések pótlása teljesen bizonytalanná teszi a tervezést. Van, ahol 3-5 tavaszi vetésterv is készül, amelyet annak függvényében valósítanak meg, hogy milyen talajállapotot sikerül elérni.”

A Kossuth rádióban elhangzottak kiegészítik az iménti összegzést. “Tíz-tizenöt százalékos területvesztés lesz Békés megyében — mondja Szabó István, a megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatója. Van, ahol már a harmadik éve nem tudják a víz miatt művelni a területet. A Dél-Alföldön leginkább Csongrád megye mezőgazdaságát sújtja a belvíz, elképzelhető a vetésterület 20-30 százalékának kiesése — mondja Szakáll Sándor földművelésügyi igazgató. Az őszi vetésekből már kipusztult 16-17 ezer hektár.

A gazdák nehezen vészelik át ezt az időszakot. Akinek nincs tartaléka, az a vis maior hitelben bízik, de ha a bank nem látja biztosítottnak a törlesztést, nem ad kölcsön, így nem kap hitelt az sem, akinek teljesen eláztak a földjei, mert csak annak adnak, aki tud hova vetni.”

Válságos

A Farmit agroportálon leltem arra a cikkre, amely a sertés- és baromfiágazat elhúzódó válsághelyzetét elemzi. S ahogy gondolni lehetett, nagyrészt a viszontagságokat átélő növénytermesztés által gerjesztett problémák állnak a háttérben. “A múlt évben világgazdasági és belföldi okok, köztük az extrém időjárás és a hektikus piaci ármozgások miatt nagymértékben megemelkedett az abraktakarmányok ára — hangoztatta Feldman Zsolt, a VM helyettes államtitkára az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén.

Míg 2009-ben egy tonna kukoricát 26.500 forintért lehetett kapni, addig a múlt évben ennek az alapvető takarmánynak az ára 60 ezer forint körül mozgott tonnánként. Ez mind a sertés-, mind a baromfiágazatban jelentősen megemelte az önköltséget. Az önköltségi ár 2009-ben a sertés esetében kilogrammonként 288 forint volt, míg a múlt év elején ez 300 forint fölé ment, majd volt időszak, amikor elérte a 350-400 forintot kilogrammonként. A baromfiágazat struktúrája ugyan más, mint a sertéstartásé, de a takarmányárak növekedése e területen is mintegy 36 százalékos önköltség-növekedést eredményezett.

Ugyanakkor a felvásárlási árak nem emelkedtek az önköltség növekedésével szinkronban, hanem a 2008-as szinten stagnálnak. Például a hasított félsertés E minőségét az idei év 10. hetében valamivel több mint 301 forintért vásárolták átlagosan, ez pedig önköltség alatti ár.

Annak érdekében, hogy az abrakfogyasztó ágazatok válsághelyzetét megoldja, az agrárkormányzat számos intézkedést tett. Az idén 2,5 milliárd forint jut az állatihulla-megsemmisítés támogatására, továbbá valamivel több mint 7 milliárd forint az állatbetegségek megelőzésére. Az állatjóléti intézkedések támogatására baromfi esetében az idén 4 milliárdot, míg a sertésnél 6 milliárd forintot fordítanak. Emellett sikeres tárgyalások esetén lehetőség lesz egy forgóeszköz-hitelforrás megnyitására is, amelynek mértéke 15 milliárd forint. Ebből 10 milliárd forintot kaphatnának az állattenyésztéssel foglalkozók. A helyettes államtitkár megemlítette az agrár Széchenyi Kártya által nyújtott lehetőséget is.

A helyettes államtitkári beszámolót követően Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy az agrárkormányzat Pató Pál-os módon kezelte a szóban forgó gondokat, ezért a sertéstartók várhatóan március 30-án a Kossuth téren demonstrálnak majd.

Nem kacsa

A március 25-i Délmagyarország napilap a “40 ezer naposkacsát öltek le” sokkoló főcímmel jelent meg. Az írásból megtudhatjuk, hogy mindez Csongrád és Bács-Kiskun megyében történt az utóbbi hónapokban, mert a megdrágult takarmány miatt a termelők nem vették át őket a keltetőktől. A cikkben termelő és feldolgozó egyaránt kifejti a termeléscsökkentés részleteit. Én itt most csak a fogyasztókat érintő következményeket felvillantó részre térek ki Bárány László, a Baromfi Terméktanács elnöke nyilatkozatából. Szerinte pár héten belül drasztikusan emelkedik a baromfihús ára, és arra is számít: újabb két hónap múlva a disznóhús is drágul. Keményen fogalmaz; szerinte nem éri meg húst előállítani. Maga is csirketenyésztő, nem fél a holland és lengyel importdömpingtől, mert Európában másutt sincs baromfi.

Vízválasztó

Bármennyire is a természet végez, az ember mégiscsak tervez. Sokszor úgy, mint a kocsiba szerelt navigátor: amint az előre nem jelzett útlezáráshoz ér, bemondja, hogy újratervezés. S az útvonal hosszától és bonyolultságától függően ez a bűvös mondat többször is elhangozhat.

A Vidékfejlesztési Minisztérium portálján található híradás szerint vizeinkkel kapcsolatban igencsak megnőtt az igény a tisztánlátásra. “Már készül Magyarország vízstratégiája, vagyis a vízpolitikát legalább 10-15 évre meghatározó program, amely egy takarékos, a vízbázisokat védő ivóvíz-gazdálkodást, illetve a megváltozott éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó ‘vízkormányzást’ (ár- és belvízvédelmet) irányoz elő

— mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter Budapesten a Vizeink jövője Európában című nemzetközi konferencián.

A mai magyar táj, például az Alföld képe a nagy vízszabályozások, árvízmentesítések idején, mintegy 100-150 évvel ezelőtt alakult ki, amikor még a termőterületek növelése volt az elsődleges szempont, a népességnövekedéssel és a mezőgazdaság fejlődésével összhangban. Ez egy olyan adottság, amely hasznos az ország számára, ugyanakkor vannak olyan problémák — például a Duna-Tisza közi homokhátság kiszáradása, ártéri gazdálkodás, vizes élőhelyek számának csökkenése –, amelyekre választ kell adni — hangsúlyozta Fazekas Sándor.

Az előadó a konferencia szünetében tartott sajtótájékoztatón beszélt arról is, hogy a környezetvédelmi miniszterek pénteken kezdődő gödöllői informális ülésén is kiemelt téma lesz az európai vízpolitika jövője. A kormány az alkotmányos vita során is foglalkozik a természeti erőforrásokkal és az egészséges környezet témakörével.

A konferencián részt vevők vízpolitikai ajánlásokat fogalmaznak meg. A tervezet szerint indítványozzák többek között, hogy az árvízvédelmi stratégiák középpontjába a kockázatkezelést kell állítani, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni az aszályok kezelésére. Javasolják azt is, hogy az ipari és rendkívüli vízszennyezésekre tekintettel fejlesszék tovább az engedélyezési eljárásokat és a korai riasztórendszereket.

Tóth Szeles István

[boilerplate plate=”mh-2011-04″]