A nyári aranyló, tündöklő napsugár melege tovaszállt, november kapui megnyíltak, beömlik rajtuk a köd, a kihűlő földeket pedig mostanában szinte mindig késve áztatja az eső.

Az ősszel elvégzett munka, a vetések még nem sokat mutatnak, de azt már látni, hogy voltak már szebb, erősebb, reményt keltőbb repcevetések országszerte. Hosszú volt a szeptemberi csapadékmentes időszak, nem segítette a repcék indulását azok számára, akik ragaszkodtak a jól bevált régi fajtákhoz/hibridekhez és a korai vetésidőhöz. Az új hibridekre szavazók talán szerencsésebbek voltak, mert ezek a későbbi vetést is jól tűrik, és csak 1-2 hetet feküdtek el a száraz földben, hiszen október első napjaiban megjött az eső.

Persze ahogyan az lenni szokott, valakinek még segített, van, akinek már nem. A ritka, fejletlen és gyomos őszi repcetábla bizony nem deríti jó kedvre a gazdáját, hiszen az őszi költségeket ráfordította, és szemei előtt már a tavaszi folytatás lebeg, ami cseppet sem biztató mindenütt.

Országos összevetésben tehát már ősszel jelentős különbségek vannak az egyes termőhelyek között, és ismét beigazolódni látszik, hogy a repce igényei szempontjából közismerten jó termőhelyeken most ősszel is jobban indultak a vetések. Nem volt baj a szándékkal, hiszen az országos vetésterület – köszönhetően talán a jó előző évi termésnek és a kiszámítható áraknak – meghaladta a 250 000 ha-t. Azt már most sejteni lehet azonban, hogy az ősz folyamán sokan döntenek a tavaszi kiszántás mellett, pedig még nem tudjuk, hogy az esetleges téli fagy milyen pusztító „munkát” végez. Bár a repce tenyészterület-kihasználó képessége talán a legjobb a kultúrnövények körében…

tovább